Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mi is az a műlegyezés?

 

A legyezés a horgászat egyik legtermészetesebb útja, hiszen a „legyek” és ezt idézőjelben kell érteni, mert nagyon sok olyan csalit használunk melyek nem klasszikus rovart másolnak le, szóval a legyek utánozzák a hal megszokott, természetes zsákmányát.

 

A legyezésen belül több módszert megkülönböztetünk meg.

A szárazlegyezés a vízfelszínre leszálló, ill. hulló élőlények utánzásán alapul.

A nedveslegyezés ugyan ezen élőlények a vízfelszín alatti sodródó példányait másolja le.

A sztrímer, ill. a bucktailhorgászat a nagyobb vízi élőlények, pl.: hal, pióca stb. utánzásán alapul, míg a nimfázás a kisebb, vízben fejlődő rovarlárvák utánzását jelenti. Amúgy a halak táplálékának 90 %-át teszik ki, a vízben élő lények, de érdekes mind máig a legyezés egyik legnépszerűbb ága a száraz legyes horgászat, talán azért mert semmivel össze nem hasonlítható élményt nyújt, mondjuk egy termetes pisztráng vagy domolykó vízfelszíni kapása.

 

Miért kap a hal a műlégyre?

 

Az érdeklődők első kérdése, miért is kap a hal a műlégyre?

A kutatások és tapasztalatok alapján elmondható, hogy több okból is.

Először is a tökéletes utánzatok megtévesztik.

Másodszor, ha nem tévesztik meg, de kíváncsi és valami ehetőt vél felfedezni benne.

Utolsó sorban pedig agresszivitásból, vagy területének védelme miatt támad rá.

 

Rövid történelem.

 

Az első primitív halfogó próbálkozások tollal és szőrrel bevont horgokkal igen régiek, nyomon követhetők egészen a horoggal való halfogás kezdetéig. A műlégy használatát már a macedónok ismerték az ókorban. De igazán az Északi és Nyugat-Európai országokban, így Angliában vált ez a módszer egyre kifinomultabbá, de szerte a kontinensen mindenfelől így Erdélyből is beszámolók maradtak fenn a „tollas bottal" való halászatról.

Horgászok nemzedékei voltak buzgó, rajongó hívei a legyezésnek és sokat töprengtek annak tökéletesítésén. Sokan tudományos alapossággal követték-vizsgálták a sokszínű vízi életet és tanulmányozták passziójuk alapjait.

A legyezőhorgászat első virágzásának helyszíne kétség kívül Nagy-Britannia. Az angol stílus befolyásolta a legyezőhorgászatot egész Európában. Észak-Amerikában azonban kevesebb, mint száz év alatt egy teljesen új szemlélet született a táj és a folyók jellege miatt. A legyezőhorgászat „amerikai útja" régóta van nagy hatással a horgászokra és légykötőkre, nemcsak Európában, hanem számos más országban is. Ha a kettő lényeges különbségét akarjuk meghatározni, akkor az Angol legyezés inkább a hagyományokra épül és a több évszázados tapasztalatok fontosságát hangsúlyozza, míg az Amerikai kezdeményezőbb és nyitottabb valamint eredmény központúb. Ennek ellenére a legyezés utóbbi nagy fordulatai Angliából és Közép-Európából indultak, ahol egy igazi nagy áttörést él át az utolsó néhány évtizedben a legyezőhorgászok.

 

Mi a helyzet hazánkban?

 

Sajnos, itt Közép-Európában, ahol nagy a népsűrűség és a vizek szabályozottak és szennyezettek, talán úgy tűnik szűkösebbek a lehetőségek erre a sportra, mint északon vagy akár nyugaton, de ez a helyzet folyamatosan változik és pont ez az, ami igazán izgalmassá teszi a dolgot. Magyarország a múlt század elején legyező nagyhatalomnak számított, hiszen a történelmi területünkön, rengeteg pisztrángos, sőt még egy lazacos víz is volt. ( A Dunajec folyó) Trianon után a magyar pisztráng tenyésztés és telepítés szívós munkával de ismét Európa élvonalába emelte hazánkat, pedig a lehetőségek sokkal rosszabbak voltak. Sajnos a második világháború után ez a munka szinte teljesen tönkre ment, és a legyezés egy ideig szinte csak megtűrt, nagyon kevesek által gyakorolt módszer lett. A legendás Viszló patak adott új lökést a sportunknak. Ezen a patakon lehetővé vált a műlegyezés a 70-es években.

 

Az 1995-től tapasztalható világméretű nagy fellendülése a legyezésnek, mely jó részt az új és olcsóbb legyező felszerelések megjelenésének volt köszönhető. Ez adott új lökést hazánkban is a legyezésnek, és az a szemléletváltás melynek egyik képviselője a mi klubunk is. Ennek az új szemléletnek a lényege az, hogy a legyezést az eddigi megszokott pisztráng centrikusságából egyre inkább az egyéb halak felé fordul. Például a domolykó, balin jászkeszeg, de a csuka, süllő és gyakorlatilag szinte minden hal megfogható ezzel a módszerrel még a ponty is, sőt néha talán a legkönnyebben legyezve lehet őket kapásra bírni.

 

Sokan megkérdőjelezik, sport-e ez valójában?

 

Próbálja csak ki valaki milyen egy egész napos legyes túra, úgy érzem az lesz a véleménye, hogy ezt joggal nevezhetjük annak.

 

Miért a kevesek sportja ma ez a horgászmódszer?

 

Az átlaghorgász általában úgy érzi: a legyezőhorgászat túl drága és túl bonyolult, de ez nem így van. Az hogy a legyezőhorgászat a kevesek sportja volt, leginkább azzal magyarázható, hogy egyszerűen ezt lelkesedés nélkül nem lehet csinálni. A legyezést meg kell tanulni, amihez kitartás és türelem kell, de ez egy olyan aktív-kreatív horgászmódszer, hogy bárki, akit egyszer elbűvölt, a rabjává válik.

Tehát ahhoz, hogy valaki örömét lelje a legyezésben, nem kell, hogy különösebben tehetséges vagy tehetős legyen. Nem kell más, csak érdeklődés a természet iránt. Aki még nem próbált legyezni, meg fog lepődni, hányféleképpen lehet ezzel a módszerrel halat fogni.

 

Sokan kérdezik hol található irodalom a módszerről? Magyar nyelven kevés létezik, idegennyelvű könyvekben és idegennyelven az interneten található róla irodalom. De műlégykötő napjainkon, (amelyeket Miskolcon tartunk és e honlapon mindig meghirdetünk), klubtagjainktól (akik közt neves és elismert műlegyezőhorgászok és szakírók is vannak) a módszerről és a műlégykötésről naprakész információkat kaphatnak. A műlegyezés és műlégykötés technikáját a gyakorlatban figyelhetik és próbálhatják meg.

Rendezvényeinkre minden érdeklődőt szívesen várunk.

Mátyus Attila, Ferencz Zsolt

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.